Megőrülök!!

Sziasztok bocsi hogy eddig nem írtam a gépem bedilizett most se a sajátomon de legalább tudok irni és most itt vagyok egy uj résszel!

*Dávid szemszögéből*

-Szia anya!-mondtam kicsit aggódva a telefonba-nem szeretnélek megijeszteni de Amii nincs itthon és nem veszi fel a telefonját!-zúdítottam a nyakába-Ráadásul találtam egy cetlit amire az volt ráírva hogy "MI VAGYOK ÉN".
A telefonban semmi nem hallatszott.
-Anya!...............................Anya ott vagy?...................Anya!-egyszerre csak letette a telefont.
Hát ez marha jó most hol keressem  Amit?

*Amii szemszögéből*

-Regi nem tudom mi lesz ebből de az biztos hogy-itt elcsuklott a hangom-valamit Anya eltitkol előlem.
Ez után váratlanul egy könnycsepp gördült le az arcomon.
-Amii nyugi anyukád szeret ha valamit nem mondd el neked az nem hiába teszi.
-Igen tudom de én csak a fél életemről tudok hol van az apám a nagy szüleim és ezek a rémálmok ugyanaz mindig mindig ugyanaz elegem van legszívesebben eltünnék de tényleg ez egyszerűen lehetetlen-kezdtem el zokogni.

Hol vagy?

*Reginél*

Végre megérkeztem! Ugye most gyalog jöttem és így elég fárasztó volt az út.
-Szia!Anyudékat nem zavarom? Mert ha igen akkor elmegyek . És egyébként hogy vagy? Ja, hoppá,kicsit izgulok sajnálom ,de én ilyen vagyok ezt ugye tudod?Ja és még valami meddig maradhatok?-zúdítottam mindezt egyszerre a nyakába.
-Először is nyugi!-csitított el-Másodszor pedig igen maradhatsz pár hétre,harmadszor igen ismerlek.Negyedszer pedig jól vagyok kösz.-hadarta ezt el én meg lefagytam. Télleg ilyen gyorsan beszélek mint ő?? Amíg ezen gondolkoztam addig Regi behúzott az ajtón.

*Dávid szemszögéből*

Végre itthon vagyok!Mert bár jó a haverokkal lógni azért még lehet fárasztó,na meg már éhes is vagyok.
-Ami kajáltál már?-ordítottam fel -Amélia van itthon kaja?
-Na jó most felmegyek -gondoltam majd elindultam.
Bekopogok az ajtón semmi,na jó most bemegyek.Amikor beléptem nagyon megijedtem ,az egész szoba tele volt dobálva ruhákkal Ami kedvenc könyvei nem voltak a helyükön.Körül néztem a plüssei is eltűntek.
Hol lehet......

MI VAGYOK ÉN?

*Otthon*

Asszem minden benne van 2 hétre. Na jó most várnom kell, amíg nem Regi hív.

*15 perc múlva*

Végre csörög a telóm!
-Igen?
-Szia! Anyáék megengedték úgyhogy jöhetsz!
-Oké, mindjárt indulok csak anyuéknak hagyok egy levelet. Na szia!
Lementem és előkerestem egy cetlit meg egy ceruzát majd ráírtam: MI VAGYOK ÉN?

Én láttam!

...- Jól van, majd ott megfordulok -mutatott egy sikátor felé. Egyszer csak bevillant egy kép. Amint befordultunk a sikátorba egy banda kirabolt minket és megvertek.
- Anya, inkább menj tovább, majd a főútnál visszakanyarodsz - mondtam és anyu meg is fogadta a tanácsom. A következő autó befordult a sikátorba, majd sikítást hallottam. Még jó, hogy jött ez a... tulajdonképpen mi is ez?
- Anya! Te... én... volt egy... megérzésem... vagyis egy bevillanásom. Láttam, ahogy befordulunk a sikátorba és megvernek meg kirabolnak. Ahogy a következő autóval ezt tették.
-Kicsim....Itt vagyunk menj nekem dolgom van szia!-és még mielőtt válaszolhattam volna kituszkolt a kocsiból és elhajtott ...

*Regiéknél*

-Én nem értem komolyan -panaszkodtam már legalább negyed órája.
-Nyugi már -próbált nyugtatni Regi-inkább gyere le, készítek limonádét.
-Oké-mondtam és lementünk...


*A konyhában*


-Kész a limonádé -nyújtotta oda.
-Kössz.Mi lenne ha ide költöznék pár napra? -kérdeztem.
-Hát, ha anyum megengedi, akkor igen!-mondta boldogan.
-Oké, haza megyek és össze pakolok -mondtam és el is indultam haza....

A rémálom

*Amii szemszögéből*


-Ááááááá-megint sikítva ébredtem ez a rémálom már hetek óta gyötör.
-Kicsim jól vagy?-kérdezte rémülten .
-Igen csak meg......
-Áááááááááá-most a bátyám ordította el magát.
-Anyu ez mitől van?? Minden nap ugyan az az álom megörülök!-mondtam ijedten.
-Nem tudom kicsim át megyek Dávidhoz-mondta és el is ment.
nehéz megmagyarázni mindig egy álom ugyanaz , kezdek kiakadni!!

*Dávid szemszögéből*

-Nyugi anyu semmi baj.  Nincs semmi bajom menj és aludj tovább-mondtam.
-Jó kicsim, puszi-mondta majd elment.
Ugyanaz mindig : Állok az erdőben Amii-val egyszer csak valaki megszólít:-Dávid kisfiam gyere és te is Amélia gyertek ide -mi egyszerre mondjuk hogy - Nem .-és ekkor megjelenik Anyu  kiabálva -Ne ne hagyd őket ők emberek és azok is maradnak!-és ekkor bumm ordítva ébredek.

*7-kor a konyhában*

-Mit kértek?- kérdezte anyu.
-Palacsintát- mondtuk tök egyszerre .
-Elfogyott sajnálom pirítós?-kérdezte. Egymásra néztünk és kijelentettük.
-Oké jó lesz-mondtuk megint tök egyszerre .Nem tudom miért de mintha pár hete hallanám mit gondol Amii....

*Amii szemszögéből*

-Anyu átmegyek Regihez jó?-kérdeztem.
-Oké de előtte öltözz föl-mondta és eszembe jutott hogy még  pizsiben vagyok.-Úh köszi anya majdnem elfelejtettem-és már föl is rohantam.


* A szobában *

-Oké mit húzzak? -gondolkoztam hangosan...Meg is van egy farmer csőnaci egy virág mintás pólóval és egy magassarkúval.
Ja és még a smink legyen szempilla spirál és rúzs kész is. Lerohantam a lépcsőn.
-Anyu elviszel??-kérdeztem.
-Igen mikor??-kérdezett vissza.
-Ö...Most?
-Ja persze máris egy pillanat csak a kocsi kulcs-mondta és elkezdte keresni.

* A kocsiban*

-Anyu tulajdon képen hova is mész?-kérdeztem.
-A Regiékhez viszlek téged -mondta mintha ez nem lenne egyértelmű.
-Anyu rossz felé fordultál-mondtam kicsit kiakadva...