*Reginél*
Végre megérkeztem! Ugye most gyalog jöttem és így elég fárasztó volt az út.
-Szia!Anyudékat nem zavarom? Mert ha igen akkor elmegyek . És egyébként hogy vagy? Ja, hoppá,kicsit izgulok sajnálom ,de én ilyen vagyok ezt ugye tudod?Ja és még valami meddig maradhatok?-zúdítottam mindezt egyszerre a nyakába.
-Először is nyugi!-csitított el-Másodszor pedig igen maradhatsz pár hétre,harmadszor igen ismerlek.Negyedszer pedig jól vagyok kösz.-hadarta ezt el én meg lefagytam. Télleg ilyen gyorsan beszélek mint ő?? Amíg ezen gondolkoztam addig Regi behúzott az ajtón.
*Dávid szemszögéből*
Végre itthon vagyok!Mert bár jó a haverokkal lógni azért még lehet fárasztó,na meg már éhes is vagyok.
-Ami kajáltál már?-ordítottam fel -Amélia van itthon kaja?
-Na jó most felmegyek -gondoltam majd elindultam.
Bekopogok az ajtón semmi,na jó most bemegyek.Amikor beléptem nagyon megijedtem ,az egész szoba tele volt dobálva ruhákkal Ami kedvenc könyvei nem voltak a helyükön.Körül néztem a plüssei is eltűntek.
Hol lehet......
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése